Fák, hegyek...rétek...mezők. Képzeld el, hogy ott ülsz egy magas hegy csúcsán! Körülötted...a vadregényes táj. A szél füledbe suttog valamit, a Nap pedig körbefon sugárkarjaival...Madármuzsika zeng szüntelen, az ég pedig kékell, olyan kéken, mint még soha.
Ott ülök veled szemben. Bámullak, te pedig visszabámulsz. Farkasszemet nézünk. Tudom, fárasztó vagyok olykor, de gondolj bele, kérlek. Csak egy perc az egész. A történet elejétől a végéig az arcomra van írva. Ha érdekel, sikerül megértened. Ha nem túlzottan, ne is próbálkozz. Beléd látok, felesleges hazudnod. Elmégy vagy maradsz - a te dolgod. A lényeg, hogy én ott leszek...Azonban ez sem tarthat örökké. Amikor eljön a nap, felállok, s tovarepülök, el a végtelenbe...Annak a naiv, kalandra éhes gyereknek a végtelenjébe, ki egykor voltam...vagyok...és leszek. Mert vannak dolgok, barátom, amik nem változnak meg sohasem.
Nicky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése