Egy elkezdett regény előhangja

Fák, hegyek...rétek...mezők. Képzeld el, hogy ott ülsz egy magas hegy csúcsán! Körülötted...a vadregényes táj. A szél füledbe suttog valamit, a Nap pedig körbefon sugárkarjaival...Madármuzsika zeng szüntelen, az ég pedig kékell, olyan kéken, mint még soha. 
Ott ülök veled szemben. Bámullak, te pedig visszabámulsz. Farkasszemet nézünk. Tudom, fárasztó vagyok olykor, de gondolj bele, kérlek. Csak egy perc az egész. A történet elejétől a végéig az arcomra van írva. Ha érdekel, sikerül megértened. Ha nem túlzottan, ne is próbálkozz. Beléd látok, felesleges hazudnod. Elmégy vagy maradsz - a te dolgod. A lényeg, hogy én ott leszek...Azonban ez sem tarthat örökké. Amikor eljön a nap, felállok, s tovarepülök, el a végtelenbe...Annak a naiv, kalandra éhes gyereknek a végtelenjébe, ki egykor voltam...vagyok...és leszek. Mert vannak dolgok, barátom, amik nem változnak meg sohasem.


Nicky

Beszélgetés egy merengővel...

1.

Hy. A nevem ... mi is a nevem? Várj, elgondolkodtatsz ... Ne nézz rám így ... Ne érdekeljen, hogy hívnak, engem sem érdekel.
Szóval itt élek én. A levegő friss, a természet mesés ... Olykor szinte magam előtt látom azokat a tündéreket, kik életet lehelve a fákba, bokrokba és virágokba repkednek fel-alá a hegyek közt, magukban hordozva valami csodát, mit hús-vér ember nem foghat fel...
Elvbűvölő. Viszont most megyek is tovább, szia!

2.

A múltkor az iskola egy üres tantermében ültem. Egy padból bámultam a krétaporos táblát. És igen! Nem gondoltam semmire sem, csupán csak néztem...És valami olyat éreztem, mit eddig talán soha...Érdekes, nem?  Érdekes és ijesztő. Már vagy 1732 napja nem jártam a suliban. Fura, hogy ennyi év után épp annak az ocsmány táblának a képe röpít el az Örökkévalóság teljességébe. Na szóval, így történt.
Most viszont futok, vigyázz magadra, szia!

3.

Mindig is érdekeltek az őrültek. Minden fajtájuk ... az őrülten őrültek, a pszichopaták, az elvontan őrültek...Szerintem csodálatosak, mert egy egész más világban élnek. Morbid, de szép. Egyszer beszélgettem egy őrülttel. Azt mondta, minden álma egy őrült feleség ... Aznap őrültebbnek éreztem magam, mint valaha. Hosszú hónapokon keresztül az ő felesége akartam lenni...
Most azonban mennem kell, szia!


4.

Mi a véleményed a homoszexualitásról? Nézd, van jó oldala is: ha nem lennének, nem lenne kiket kövekkel dobálnia  a társadalomnak. Ha nem vetnek meg senkit, talán meg is halnak az unalomtól. De ne értsd félre, én nem ítélem el őket ... Valójában, nekem teljesen mindegy, mit tesznek. Erről ennyit. Inkább hagyjuk is ezt a témát.
Megyek aludni. Szia!

5.

Gyerekkoromban ismertem egy vénasszonyt, a szomszédunk volt balkézről. Ahányszor kimentem, és találkoztam vele, mindig a fejemhez vágta, hogy engem nem is szeretnek a szüleim, és hogy apu nem is biztosan az igazi apám. Gonosz nő volt. Addig abban a tudatban éltem, hogy a világon mindenki szeret mindenkit. Azóta kételkedem az emberekben.
Most viszont tényleg megyek, szia!

6.

Tudtad, hogy vannak csillagok az égen, amelyek nem is léteznek már? Csupán a fényük él még, ezt a fényt hisszük csillagnak éjjelente. Hm. Érdekes. Vajon hány halott embert ismerünk, kiknek a teste létezik csak? Nem is sejthetjük, mikor foszlanak el véglegesen...Félelmetes. Neked mi a véleményed erről?

7.

A szembeszomszédunk valami hegymászó volt. Ő volt, akivel mindössze egyszer sikerült csak szót váltanom az utcánkban. Sosincs otthon, ha pedig otthon van, akkor olvas, meditál, tornázik meg ilyesmi. Őszintén szólva már abban is kételkedem, hogy igazán otthonának tekinti azt a kis házat. Biztosan nem. Szerintem a hegy az ő hazája. Na szóval ... amikor váltottunk néhány szót (jópár éve volt már), azt mondta, hogy az embernek egy folyamaton kell átmennie ahhoz, hogy valós hegymászással foglalkozzon. Másképp nem érti meg a hegyet. Viszont igen csodálom azt az embert.
Most kénytelen vagyok menni. Megyek is, azt hiszem, szia!

8.

Gondolkodtál már azon, létezik-e Isten? Tudom, hogy gondolkodtál. Na és mire jutottál? Hm. Nos, szerintem léteznie kell. Csak talán nem olyan épp, amilyennek az emberek többsége hiszi. Képtelenség lenne, ha valóban ott lapulna a felhők közt egy szakállas, öreg Valaki, aki megteremtette a világot, mégis alig ad jelet magáról. Vagy csak az ember nem figyel fel rá? Nem. Számomra nem ez. Talán...hagyjuk is ezt most, rendben? Súlyos gondolatok ezek...

9.

Kérdezhetek valamit? Szoktál zenét hallgatni? Tudom, tudom, hülye kérdés, hisz biztosan szoktál...Képzeld, a múltkor sikerült megtapasztalnom a zene hihetetlen erejét. Elképesztő volt. Alig tudtam bármire is gondolni, kénytelen voltam becsukni a szemem...A szívem hevesen dobogott. Legszívesebben sírtam volna, vagy nem is tudom...Ilyenkor az embernek nehéz bármihez is kezdenie. Magadban érzel minden egyes hangot, rezdülést...Csodálatos, mégis hátborzongató volt.
Most azonban megyek is, szia!

10.

Félek, búcsút kell intenünk egymásnak egy kis időre...5 perc múlva indul a vonatom..Egy tanácsom van csak számodra, barátom: az, hogy éldd meg a pillanatot.... Nem vicc, nekem hihetsz. Azt hiszem, érted, mire gondolok...
Most megyek...Az álom felé vágtatok. Vigyázz magadra...Szia!

Nicky