Harminckettedik óra

Felkelek. Pirkad. Nyitva az ablak, mámoros, fagyos dér lopózik a szobába. Az utcán egyetlen egy ember sem jár. Nem zajong semmi sem, csak a szél érinti meg olykor a fák szürkés, sárgás lombjait lágyan, épphogy csak az újbegyeivel. Minden tiszta és ártatlan…nyugalmas.

Épp harminckettőt üt az óra. Én pedig ott fekszek az ágyban, nem gondolok semmire, csak úgy vagyok, és élvezem a mágikusan szép pillanatok misztikumát. Szinte eggyé válok a szellővel, a dérrel, a susogó falevelekkel…vagy csak szobám csendjével. Jól érzem magam. Mintha táncoló tündérek vennének körül, és csendet énekelnének.

Kisomfordálok a konyhába halvány mosollyal a szám szegletében. Elkészítem a reggeli kávét, s a csészével a kezemben kiülök szobám ablakának a párkányára. Rágyújtok, lassan kortyolgatom a kávét, és még mindig mosolygok. Örömöt érzek. Pedig ez csak hajnal…ez csak a harminckettedik óra hetvenharmadik percének száztizenhetedik másodperce…ez csak a misztikus csend, a tündérek nesztelen éneke.

Egy pillanat…múló, mégis öröknek tűnő…hideg és deres, mégis ártatlan…Egy pillanat…

Nicky

A mosolyokról...

Hm...Mi is a mosoly? Egy ackifejezés? Egy érzés? Netalántán egy ösztön? Tolmács? Fény a sötétben? Vagy sötét a fényben?

Egy mosoly sokmindent megváltoztathat. Életeket menthet és dönthet romba egyik pillanatról a másikra. Érzéseket válthat ki és közvetíthet. 
Az emberek ez által képesek közvetíteni valami nem emberit...valójában sokkal többet, mint az ember önmagában...valami sokkal szebbet, ami olykor már-már természetfelettinek tűnhet.

A mosoly - jel. Jel, amely többet árul el számunkra, mint amennyit néha észreveszünk és felfogunk. A legfőbb, hogy a mélyére tudjunk látni mivolta által, a mosolygó szem és száj által, az arc által. Szavak nélkül kell megértenünk a mondandót, egy mosoly pedig olykor többet mond, mint ezer szó.

Egy mosoly összezavarhat, de ugyanakkor békét is ültethet szívünkbe. A lényegét legtöbbször az az ember adja, aki felénk közvetíti  De az is lehet, hogy az ember csak tolmácsa valaminek, ami el kell, hogy jusson hozzánk...a léttől, Istentől...vagy a "sorstól"..., ami egy másik emberen keresztül akar üzenni nekünk.

A mosoly lehet igaz és hamis. Van, hogy csak álarc, maszk, kibúvó, menekülés...Ám van olyan is, mikor a másik teljes egészét látni engedi általa, feltárja önmagát előttünk.

Olykor semmit sem jelent, mert ösztönösen tör elő az emberből. Viszont sokszor nagyobb a mondandója, mint hinnénk.

Egy mosoly megnyugtathat, felébreszthet és megcsonkíthat...rombolhat és felépíthet...utat mutathat és letéríthet...

Nekünk pedig csupán csak a mélyére kell éreznünk, meg kell értenünk.


Nicky