Lépteket hallok
Szakad a húr
Rágyújtok, lassan fújom ki a füstöt.
Azon gondolkodom, megéri-e.
Nem tudom, hány személyiségem van.
Legalább tizenhárom. Egyikkel sem jövök ki jól.
Más-más szituációkkor törnek elő, és
sosem tudom, melyikre mikor számíthatok.
Vérzik a körmöm,
Tükörbe nézek...A szemem is vérzik.
Olyan sivár...Olyan üres, züllött minden.
Nem tudom, ki vagyok épp.
Agyalok rajta, belemélyedek, de nem tudom megmagyarázni,
miért.
Lehetek bárki. Végülis...mit számít ez?
Ez csak egy utazás.
Eljöttem...aztán egyszercsak eltűnök, mert
a fejemre esik egy tégla vagy
elharapja az ereim egy félőrült skizofrén.
Ki a franc találta ezt ki...?
Vicces.
Ülök, cigizek a félhomályban és
bugyután vigyorgok, mint egy félkegyelmű.
- Az élet szép...- mondom,
belőve kékes vénámba az anyagot...
Az anyagot, ezt az átkozottul szép élményt, mely
elhalóan azt suttogja fülembe: "van még mit remélned."
Nicky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése