Akkor, abban a percben olyan egyedül érezte magát, mint még soha
A falak penészesek, nedvesek
A wc és a mosdó vízkövesen rothadozott a fürdőszobában
Förtelmesen vegyült egybe a romlottság és a fű bódító szaga
Lyukas, vizelet- és spermafoltos lepedő hevert a sarokban
Csak egyetlen tiszta, hibátlan helység volt a szobában: édesanyja fiókja
Ide nem ért el a kosz és piszok. Megmaradt teljes fehérségében enyhe levendulaillatot árasztva magából
Ott ült a hintaszékében
napi ötvenedik cigijét szívva
Nyugalmat sugárzott arca
A magány mégis ott munkált benne
Eggyéváltnak érezte magát azzal a szobával
teljesen beleolvadt
Ő is romlott volt, repedezett szívvel
megannyi hibával és szánalmas tettel
De épp úgy, mint a szobában
benne is maradt még egy apró, gyermeteg zug, amit nem tudott felemészteni a sötét
Emlékezett
Tükrös szemekkel bámult ki az ablakon
halvány mosollyal az arcán, csendes nyugalommal, gomolygó dohányfüstben
felidézve azt a napot
mikor utoljára volt igazán gyermek
Nicky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése