Kék pólót viseltél és farmernadrágot...
Csukában baktattál végig a vizes utcákon...
Barna hajad csurom víz...
Elvetemülten néztél ki, még mindig előttem az arcod...
Az a bárgyú, gunyoros mosoly, mely mindössze egy röpke pillanat alatt jelent meg, és illant tova...
Anyád biztos rég leordította volna a fejed, amiért ilyen haláli nyugalommal, önfeledten, zavartalanul sétálsz a zuhogó esőben. Pedig milyen szerencsétlenül hangulatos volt! Emlékszem, bekapcsoltad Izrael Kamakawiwo Over the Rainbowját...Látnod kellett volna magadat! Szüntelen téged bámultalak a fák mögül...Az érdekes az volt, hogy láttam minden egyes arckifejezésed és pillantásod, holott mindig legalább 10 méterrel mögötted lehettem.
Aztán mikor beletörted a kulcsot a zárba...A felismerés keserű folyamata...Irdatlan vicces volt! Becsuktad a szemeid, és beismerően, színültig telve a veszteség- és ügyetlenségtudattal elmosolyodtál...Sosem felejtem el azt az arcot...Akkor döbbentem rá, hogy belédszerettem...
Az utcánkban elhaladó traktor zakatolása ébresztett fel. Azóta is kereslek az álmaimban...szüntelen.
Nicky
